1955 szeptember 1-én léptem be a MOM Művelődési Házba[1]. Feladatom a kulturális osztály igazgatása, az irodalmi és a színjátszó csoport vezetése volt[2]. Ezt a tisztemet 1975 december 31-ig, 20 éven át, láttam el. Belépésemkor Garay László volt az igazgató, aki a központi Vasas Szakszervezet kádere volt. Garayról csak tisztelettel és szeretettel tudok megemlékezni. Neki volt köszönhető, azoknak a feltételeknek, amelyeket megteremtett, hogy  egy  eleven színjátszó és irodalmi kör jöhetett létre.

Az új MOM színjátszó együttes első díszbemutatója 1956 április 4-én volt. Amikor Garayról megemlékezve azt mondtam, hogy ő tette lehetővé a színházszerű feltételeket, többek között arra utaltam, hogy Cselényi József egy komplett díszletet tervezett az előadásra.  A csoport három egyfelvonásos darabot mutatott be. Az első mű Krúdy Gyula „Az arany meg az asszony” című XVIII. században játszódó története volt. E darab bemutatójának külön érdekessége, hogy segédrendezőm Szabó István, első éves filmrendező szakos főiskolai hallgató, a későbbi Oscar-díjas filmrendező volt. A második egyfelvonásosban, Moliere Kényeskedők c. művében, már debütált Osváth Tibor és felesége Erzsébet, akik később az együttes oszlopos tagjai lettek. A díszbemutató harmadik darabjában, egy szovjet szerző, May Talvest: „Mintaférj” című művében Görgényi Béláné, Ica játszott, aki saját baráti körünkből került az együtteshez. Ez a produkció több előadást megért.

A  színjátszó kör a legkülönfélébb korú, foglakozású emberekből verbuválódott; kerületi lakosokból, színház körüli emberekből és természetesen MOM dolgozókból. Jelentékeny színjátszó volt pl. dr. Makay László, vállalati jogász. Sokan kapcsolódtak be a MOM KISZ-esei közül is. Lavrenyov, szovjet drámaíró „Leszámolás” című drámájában Gregor Róbert KISZ titkár játszotta a főszerepet.

1964 április 4-én, minden más színházat évekkel megelőzve[3] a MOM színjátszó társulata bemutatta Illyés Gyula Malom a Séden című, három felvonásos drámáját[4]. Abban az időszakban a kor legnagyobb írói, pl. Németh László, Tamási Áron, Illyés Gyula művei nem jelentek meg és színre vihetők sem voltak. A MOM bemutató előtt Ádám Ottó, a Madách színház igazgatója és rendezője tervezte a darab bemutatását, de Aczél György nem engedélyezte a Madách színházi előadást. Magam nagy Illyés rajongó voltam, így az l964 évi díszbemutatóra ezzel a darabbal készültünk, főszerepben Körtvélyessy Zsolttal és Kendefy Gyulával. Garay László igazgató is darabválasztásunk mellé állt, ami nem kevés kurázsira vallott részéről.

A nézők soraiban foglalt helyet Illyés Gyula és Flóra asszony, a felesége. Ott volt több színész a Madáchból és Pártos Géza is ott ült, aki a Madáchban rendezte volna a darabot. Az előadás megkezdése előtt a függöny előtt köszöntöttem Illyés Gyulát. A közönség akkor értesült róla, hogy jelen van a szerző. Előadás után Illyés Gyula megköszönte az előadást, Pártos Géza is odajött gratulálni. Garay László tovább fokozva az est ünnepélyességét, a nagytermi felső szobában díszvacsorát adott Illyés Gyula és a szereplők tiszteletére.

A későbbiek folyamán is szívesen rendeztem ősbemutatókat. A ’70-es évek elején színre került Őrsi Ferenc Kapitány című műve, amelyben egy valódi orosz ágyú, valódi sortüzet lőtt oldalról a színpadra. Igazi pirotechnikai bravúr volt, a közönség felállva ünnepelt. Más kortárs szerzők drámáinak is a MOM színpada adta az első bemutatkozási lehetőséget. Így Kamondy László: „Lány az aszfalton” című darabja, amely már a fiatalok problémáit, a szülők világával szembeforduló nemzedék etikai kérdéseit feszegette[5]. Boldizsár Miklós: „Van-e objektív akadálya annak, hogy az ember oroszlánra vadásszon Mátyás király Vadaskertjében?” című szatirikus drámájának bemutatóján Boldizsár Miklós és apja Boldizsár Iván is megjelent. Ez utóbbi akkor még sokkal ismertebb író volt mint a fia, akinek az országos hírnevet az Ezredforduló c. drámája nyomán készült „István, a király” c. rockopera hozta.

A színházi előadások mellett népszerűek voltak az irodalmi estek is. Petőfit, Ady-t, József Attilát bemutató előadásaimat a színjátszók versmondása illusztrálta.

Később „vendégszereplésre” is visszatértem a MOM-ba, de ekkor már 2008-at írunk. Tóth-Máthé Miklós: Szenci Molnár Albertről szóló, "A zsoltáros és a zsoldos", című színdarabját mutatta be az Evangélium Színház a Biblia éve egyik záró eseményeként. Főszereplő Mécs Károly volt, jómagam pedig, akkor már az Evangélium színház vezetőjeként, a darab rendezője.

[1] A MOM (Magyar Optikai Művek) Művelődési Háza a gyártelephez épített kulturális intézmény volt eredetileg, amit a gyár üzemeltetett. (Az építés éve 1951.) Az optikai művek több ezer dolgozója mellett mindenkor szolgálta a XII. kerület lakóinak és a kerületben tanuló diákoknak a művelődését is. Az intézmény a munkásművelődés, az ismeretterjesztés, az amatőr mozgalmak hajléka volt. Működött itt többek között irodalmi, színjátszó, képzőművészeti, rádióamatőr, csillagászati, bélyeggyűjtő, balett csoport vagy szakkör is. Kaptak lehetőséget gyakorlásra az amatőr zenészek; torna és játéktermek hiányában itt lehetett biliárdozni, vagy pingpongozni, a kertben röplabdázni is. Az ötvenes-hatvanas éveknek megfelelően a hétvégéken rendszeresen bálokat, táncesteket rendeztek a gyár dolgozóinak, illetve a környék lakóinak. Hosszú ideig itt volt Buda egyetlen – a kor elvárásainak megfelelő – színházterme. Az 1957-ben sugározni kezdő Magyar Televízió számos élő adást közvetített innen.  (Wikipédia).

[2] Udvaros Béla: „Főrendezőm az Élet” egy 20. századi rendező képes krónikája című, 2017-ben a Nap Kiadónál megjelent könyvéből tudjuk, hogy 1954 szeptember 2-án Udvaros Béla – racionalizálás címén – megkapta a Déryné Színház felmondólevelét, nem függetlenül az ugyanezen év augusztus 28-án Dévay Camilla, politikai okokból letiltott színésznővel kötött házasságától, melytől a színházi vezetés előre óvta - hiába! Ekkor a házaspárnak sem lakása, sem munkája nem volt. Hogy fedél legyen a fejük fölött, egy barátjuk házában kaptak egy szobát, ide vitték kislányukat, a csecsemő Dorottyát is. Ugyancsak baráti segítséggel sikerült Udvaros Bélának alkalmi megbízásokat kapnia különféle munkákra, például Ispánki János, a Színházi Osztály vezetője, több gyári színjátszó csoport vezetőjének ajánlotta be. Így került a MOM-ba is.

 [3] 1958 decemberében Illyés befejezte a „Malom a Séden” című drámáját a Nemzeti Színház részére. Major Tamás, a mindenható igazgató azt akarta elérni, hogy az egyik fontos szereplő legyen kommunista az 1945 elején a dunántúli frontközelben játszódó darabban, de ez ellenkezett a szerző elképzelésével. Révai József is tudomást szerzett a kéziratról, beszélt róla Illyéssel. Elsősorban ő is a kommunistát hiányolta a drámából, amely csak évtizedes késéssel kerülhetett színpadra (Vasy Géza:” Illyés Gyula a Kádár kor első felében”. Tiszatáj). Az első hivatalos színházi bemutató Benedek Árpád rendezésében, 1970.03.28-án, a József Attila Színházban volt.

 [4] A II. világháború végnapjaiban egy Séd melletti malomban menekülteket rejteget egy értelmiségi család. A németektől kiszabadítanak egy foglyot, akit a malomba visznek, és a menekült családok közé bújtatják. Az egyik bújtató férje katona, aki megérkezik egy századossal, aki a megszöktetett ellenálló után nyomoz. Kint egy összeomló világ haláltusája, s a megszülető új gyötrelmei, és ugyanezek bent is, az emberekben, a dráma alakjai között, de már emberi konfliktusokban.

 [5] A hatvanas évek végén, más Szilágyis  gimnazistákkal együtt, én is játszottam a MOM színjátszó csoportban. A Kamondy darabban én voltam a főszereplő, vagyis a lány az aszfalton (a szerk.)